Találkoztál már rózsaillatú orgonával? Érezted már fahéj szagát a zelleren? Mert a Honvéd Férfikar nőnapi csokra – Virág helyett címmel – ilyen volt, és ezt pozitívumként állítom. Az a szó, hogy meglepetésként ért – ahogy a műsorfüzet megelőlegezte –, szinte semmit nem mond.
Már az indítás is említést érdemel: a háborút, csatazajt, robbanást felidéző, rémisztő zene afféle szupernévjegyként érzékeltette, a férfikar még ezt is profin tudja. (A kortárs operaszerző, Aribert Reimann Lear királyából adták a részeg katonákat… Mert két bérleti hangverseny között operáznak.) Hanem a többi!
Nőnapi meglepi volt a zenei csokor, persze valódi epekedés hangzott a Mosoly országából (Vágyom egy nő után), és ettől azt hihettük, hogy így is megy tovább. Jött is a Katonakórus a Faustból (Gounod), de egyszer csak elszabadult a mennyország. Az addig békesen pihengető kvartett felélénkült, Nagy László Adrián rámenetelt a zongorára, és a dob, basszus, szaxofon szép dzsesszes imprókkal lazította föl a hadfiakat. Ezután már nem volt megállás. Sosem hittem, volna, hogy a legnápolyibb műdal, a Funiculí, funiculá elbírja a szvinges kíséretet, és hogy ugyancsak 20. századi tánclépésekben vonulgathat erdei lövöldözésre a vadászkar (Weber: A bűvös vadász).

Azt már megszoktuk, hogy a kórus mögött a zongora csak beteszi a harmóniákat, meg a szívdobbanásnyi csendet, de hogy NLA milyen jó bárzenész is, azt csak most tudhattam meg. Lubickolt a zenében! (Csatlakoztak a hozzám hasonló zenei mindenevők is.)
Elhangzott egy világsláger is, a What a wonderful world – amit némi fenntartással fogadnak sokan, itt és most a szólót a kóruskíséret rendkívül visszafogottá tette, sikerült elkerülni minden mesterkéltséget és túlédesítést.
A kórus nemcsak közös hangzásának profilját mutatta meg új fényben, hanem az egyes tagokét is. Szólistának elég gyakran lép elő szinte mindenki, de mikor úgy tűnt, az éneklésben elfáradtak, Tóth Péter trombitát kapott kézbe, és kifújta magát… Továbbá Lusta Dick érzelmesen szép (és életmentő) dalát a Macskafogóból.

El ne feledjem: az Amorf Ördögök viharszerű tangója (Látom magam a poharamban) új dimenziót adott az érzékeket felkorbácsoló táncdalnak. Lazítás követte, a Csinibaba és a Fonográf Viktóriája – tegyük hozzá, ezeknek a szerzői már eleve erős vokálkíséretet építettek a szólóhang mögé, úgyhogy a kórus szinte kész anyagból dolgozhatott.
Ezzel ellentétben a Váradi Roma Café blues hangzást idéző Szent éneke egészen újnak tűnt fel a negyvenvalahány torokból.
Az LGT dalaiból összeállított blokk érdekes dolgokra hívta fel a figyelmet. Legelőször is azt, hogy Az utolsó szerelmes dal milyen könnyűnek tűnik– és milyen nehéz reprodukálni Karácsony János nagy hangugrásait. Aztán arra, hogy megvalósul az LGT alapvetése: énekeljen Mindenki! Ezáltal egybekapcsolódott az Elfelejtett szó meg a Mindenki másképp csinálja. Az utóbbi magát kínálta, hogy vál(t)ogatott énekhangok szólaltassák meg. Azonkívül ismét hangszeres szólista kapott lehetőséget, hát Peresztegi Attila nekitubálta magát, mivel a Másképp mit sem ér tuba nélkül. A sikert nehéz pontosan leírni…

Egy ekkora zenei blokkot időnként lazítani kell, ehhez Frech’ Zoltán találta meg a kulcsot. Két-két dal között megismertette a népes közönséget a magyar irodalom stíluspalettájával. A kiindulópont Petőfi verse volt, a Megy a juhász szamáron. Majd Balassi Bálinttól Kassák Lajosig terjedt a parafrázisok sora. (Bevallom, a szerzőt nem sikerült feltárnom, de valamelyik játékos kedvű kortárs, 20. századi költő lehetett. Azért a verscsokor linkjét itt megadom. http://www.nandor-net.de/paloc/paloc/paloc-01.htm)
És ennyi móka után még megengedhető volt egy kis frivolság is a nőnapi köszöntés örve alatt. Az Amorf ördögök kevés szóval sokat elmondó, Nincsen a világon című dalát formálta a kórus galaktikus szemléletű minioratóriummá. (Ezekben a művekben néhány emlékezetes sor ismétlődik, ugyebár. Itt az a laudáló állítás kapta meg kellő hangsúlyát: Nincsen a világon szebb, mint a cici. Na kérem, így kell ezt.)

Kísérő kvartett: Frey György (basszusgitár), Tiba Sándor (dob), Nagy László Adrián (zongora), Zsemlye Sándor Zsömi (szaxofon)
Az est énekes szólistái voltak: Vrattny László Attila, Kővári Csaba, Batki László, Habdák Péter, Szarka György, Dékán Jenő, Naszvagyi Vilmos, Stampay-Komesz András, Szabó Zoltán.
Az eredeti művek legnagyobb részének áthangszerelését Riederauer Richárd, a kórus karnagya végezte, és ő maga is részt vett az meglepetés akcióban: a hölgyvendégek egy-egy szál virágot is kaptak az este emlékéül.

Szerző: Bedő J. István

2016. április 06.