A Magyar Rádió Énekkarának Liszt-díjas vezető karnagya különleges zeneszerzők nem mindennapi műveit válogatta össze erre az alkalomra. Pad Zoltánt a koncert előtt az alkotófolyamatokról, elképzelésekről és távolabbi tervekről kérdeztük.

Enharmónia címmel kerül sor a Honvéd Férfikarral közös koncertjére. Mit üzen ez a címválasztás?

Valójában arra utal a cím, hogy finn, svéd és francia zeneszerzők műveiből áll össze a műsor, ami egy nagyon különleges együttállás. Olyan művek szólalnak meg, amelyek a férfikari irodalom szerves részét képezik, de bemutatásukra itthon még nem minden esetben került sor.

Miért éppen ezekre a szerzőkre és művekre esett a választása?

Engem a különlegesebb dolgok érdekelnek. Fontos számomra, hogy itthon megmutathassak nagyon értékes alkotásokat, amelyek nincsenek repertoáron – nem csak a férfikari, hanem a vegyeskari irodalomból is. Szeretem a külföldi zenei különlegességeket hazahozni és a saját értékeinket mindenhol, ahol csak tudom, megismertetni. Nagyszerű lehetőségem nyílt erre éppen most Dublinban, ahol egy magyar műsort vezénylek a Chamber Choir Ireland élén.

Mik a tapasztalatai, külföldön milyen a fogadtatása a magyar kortárs zenének, főleg a kórusműveknek?

Nagyon jó! Olyannyira, hogy arra a koncertre három órán belül elfogyott az összes jegy!

Ezt nagy öröm hallani!

Igen. Ligeti, Bartók, Kodály és mai kortárs szerzők műveit tolmácsoljuk, ami nagyon izgalmas élmény. Számunkra, alkotók számára és a hallgatóság számára is.

Mi a véleménye, merre tart a világ ilyen tekintetben, milyen szerepe van egy kórusnak, illetve kórus-zenének a jövőben?

Én látom a helyét. Az emberi hang a legtermészetesebb hangszer, ami valaha felcsendült. Minden kórus emberi hangokon, a legősibb hangszeren szólal meg, ezért ez mindig egyfajta visszatérés a természetességhez. Az emberi hang hihetetlenül sokszínű, nagyobb érzelemgazdagságot tud közvetíteni, mint bármelyik hangszer. Ezerféleképpen lehet megszólaltatni például egy hegedűt, de az énekhang őszinteségét, egyediségét és érzékletességét nem tudja utolérni. Mindehhez hozzájárul a szöveg, ami még egy dimenziót, réteget épít a zenére.

Visszakanyarodva az Enharmóniához: modern romantika férfikarra – ez a megfogalmazás meglepő és elgondolkodtató. Karnagyként milyen egy egynemű karral dolgozni? Miben más, mint egy vegyeskar?

Teljesen más. Ha csak a tenor szólam szerepét megnézzük: egy vegyeskarban a tenor belső szólam, míg egy férfikarnál, amilyen a Honvéd Férfikar is, a hangzás legteteje, ami jellemzően a dallamot hordozza. Egészen más megközelítést igényel egy férfikarban énekelni. A férfikari irodalom nagyon bőséges lehetőségeket kínál. A 19. században intenzív jelenség volt Németországban, valamint a skandináv országokban, ahol ezért komoly hagyománya és irodalma van. Magyarországon azért van kevesebb férfikar, illetve férfikari mű, mert Kodály Zoltán – a 20. század talán legnagyobb hatású művésze – kifejezetten a vegyeskarokat preferálta, próbálta rávenni a férfikarokat, hogy női hangokkal bővüljenek. Noha írt sok kifejezetten férfikari művet – köztük zseniálisakat is.

Úgy tudom, ez lesz az első közös munkája a Honvéd Férfikarral.

Ebben a formában ez lesz az első alkalom. Vettünk már részt közösen feladatokban, de a teljes kórust még nem vezényeltem.

Az együtt-alkotás folyamatával kapcsolatban milyen várakozásai vannak?

Csupa pozitív elképzelésem van, de ami a legfontosabb, hogy erre a műsorra keményen és alaposan felkészüljünk. Sok énekest ismerek a kórusból, tudom, hogy magasan kvalifikált, kiváló kollégák, így nagyon várom ezt az időszakot, a próbákat és az előadást is. A művek érdekesek, nehezek, de én szeretem a kihívásokat, szokva vagyok a nehézségekhez. Azt gondolom, csak néven kell őket nevezni, aztán megoldani hangról hangra, ütemről ütemre – és ez akkor máris nem nehézség, hanem egy feladat.

A kórussal egyetértésben állt össze ez a műsor?

Egyöntetű támogatást kaptam Riederauer Richárd karigazgatótól és Szarka György menedzsertől. Azt gondolom, hogy ez egy különleges és szép este lesz.

Mit kap, mivel távozik a néző-hallgató, aki eljön erre a koncertre?

Azt remélem, hogy igazi élményt tudunk nyújtani. Olyan zenei kitekintést szeretnénk adni, olyan atmoszférát teremteni a hallgató számára, amit máshol nem kap meg. A zene, a szövegek és a férfihangok ereje együtt olyan különleges tapasztalás, ami izgalmas lehet.

Mik a tervei a közeljövőben?

Szerencsére nagyon szép feladataim vannak Magyarországon és külföldön egyaránt. Most, hogy a járvány után újraéled a kultúra, sok lehetőségem nyílik csodás zenéket remek előadókkal Európa-szerte megszólaltatni. Vezényelek majd Bázelben, Hollandiában, Stuttgartban, de elsősorban mégis itthon, a Rádióénekkarért végzett munka a legfőbb hivatásom.

Említette a hosszadalmas pandémia utáni újra indulást. Egy gazdaságilag nehéz helyzetben, ami hátrányosan érinti a kulturális intézményeket, előadókat, együtteseket ön optimista tud lenni?

Látok sok reménysugarat, bármerre nézek. Gondoljunk bele, a II. világháború utolsó évében mutatták be Kodály Missa Brevis-ét az Operaházban. A kóruszene nem követel eszközöket, nem kell hozzá semmi, csak az emberi hang és a befogadók. Kievet éppen bombázzák, de az Ukrán Rádió kórus próbál, dolgozik, a zenére összpontosít, hogy majd jöhessen Bázelbe énekelni. Őszintén remélem, hogy most nem olyan világ jön, mint 1945-ben, de az biztos, hogy a kultúrára, a művészetre mindig szükség van, még a legszorongatottabb helyzetben is. Az az igény, az a vágy, hogy többek, jobbak legyünk, hogy egy kicsit magasabbra nézzünk, mint a mindennapi szükségleteink, az tesz minket emberré.

2022. november 22.