b03Az 1948 végén megalakult férfikar először 1949. április 29-én lépett színpadra a Városi (ma: Erkel) Színházban. A díszelőadáson jelen van az akkori köztársasági elnök, Szakasits Árpád, Dobi István miniszterelnök és a honvédelmi miniszter, Farkas Mihály.

ps-foto2-fellepes-az-50-es-evekben-2A kommunista párt természetesen kultúrpolitikai céljainak érdekében kívánta felhasználni az énekkart, ám mégsem tudta megakadályozni, hogy a valódi művészet és a valódi humánum természeténél fogva azonnal utat ne törjön magának akárhány „Sztálin esküje” kantáta (Kadosa Pál – Zelk Zoltán), vagy szovjet katonadal barikádja mögül.

ps-foto1-fellepes-az-50-es-evekbenA bolsevik politikai terrorban a közönség azonnal megtanulta a sorok között hallás művészetét, így minden előadás csendes – bár hangos tapsokkal kísért – tüntetés és elgondolkodási lehetőség volt a teljesíthetetlen normákkal és beszolgáltatásokkal küzdő, a százezres létszámban kitelepített, internálótáborokba és málenkij robotra hurcolt családtagokért elszorult torkú milliók számára.

ps-foto11-kulfoldi-turnenAz énekkar ezredik fellépését 1953. június 7-én jegyzik Inotán, az erőműben. Vagyis 1500 nap alatt, átlag háromnaponta kétszer léptek fel az ország minden pontján, és már a kezdetektől külföldön is.ps-foto10-defektes-kerek-szerelese

 

 

 

c07

1956 nyarára már az egész ország érezte a mélyben forrongó változásokat. Bizonyára az sem véletlen, hogy Kodály Zoltán éppen ekkor komponált zenét a legismertebb, és a kommunista hatalom által fogcsikorgatva tűrt költeményre, a Nemzeti dalra. És sem előtte, sem azóta nem érhette nagyobb kitüntetés a férfikart, mint az, hogy ezt a művét a Honvéd Férfikarnak, és karnagyának , Vass Lajosnak ajánlotta.

a5-kodallyal-a-nemzeti-m-lepcsojen-bucsukoncert1956. szeptember 6-án a Nemzeti dal többszöri előadásával búcsúzott a férfikar a közönségtől a másnap kezdődő kínai turné előtt. A Művelt Nép így tudósít az eseményről: „Jön, egyre jön a nép a Nemzeti Múzeum lépcsője elé. Mind sűrűbbé zsúfolódik a tömeg. Még Arany János szobrát is ellepik.”

a7-vass-lajos-visszaemlekezes-56-ra-1995-pesti-hirlap„Az ősz mester meghatottan állt, a tömeg pedig újra és újra hallani akarta: Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”– írja Mészöly Gábor: 50 év c. tanulmányában. Ez az este is hozzájárult az október 23-án fegyveres harcban kitört nemzeti forradalom előkészítéséhez.

ps-foto-6-kinai-ujsagcikk

 

 

 

 

A férfikart kínai hangversenykörútján érte a szabadságharc kitörésének híre, bár a vendéglátók igyekeztek azt eltitkolni. A hangulat egyre forróbbá és feszültebbé vált. Október 29-én Kantonban megalakult az együttesi Nemzeti Bizottság.

a2-kinabanA kínaiak személyes meggyőzéssel igyekeztek csillapítani a kedélyeket: maga Csou En-laj kínai elnök kereste fel a társulatot. Végül két tagot hazaküldtek repülőn, hogy saját szemükkel győződjenek meg a hazai helyzetről. Közben a társulat becsülettel tette a dolgát, az előadásokon nem látszott meg mélységes aggodalmuk az otthoniak iránt.

c08Végre december 4-én elindulhattak haza. A tíznapos vonatút Moszkván keresztül vezetett. A nemzeti lobogókkal, Kossuth-címerrel érkező együttest provokatív kéréssel fogadták: lépjenek fel Moszkvában, mutassák meg, hogy „a sajnálatos események” dacára töretlen a magyar-szovjet fegyverbarátság. A moszkvai Metropol Szállóban viharos körülmények közt lezajlott állománygyűlésen a társulat elutasította a fellépést.

a1-cikk-fennmarad-e-a-korusA Honvédelmi Minisztérium büntetésül még december folyamán megszüntette a művészegyüttest. a6-mi-legyen-a-sorsuk-nepszabadsag-1957-01-13Az 1957-es konszolidáció hónapjaiban aztán csökkentett létszámmal, de újra működni kezdhetett a tánckar és a szimfonikus zenekar, de az énekkarnak nem bocsátottak meg, végképp fel akarták számolni.

 

d03

 

 

 

Csakhogy Kodály Zoltán felemelte szavát a férfikar megmaradása érdekében, s az ő erkölcsi és művészi súlyát, nemzetközi tekintélyét nem hagyhatta figyelmen kívül a legádázabb hatalom sem. „Művészi szempontból halálos vétek lenne ezt a hosszú évek nehéz munkájával felépített együttest szélnek ereszteni, amely nemcsak itthon, de az egész világon párját ritkító tökélyre jutott, és hivatva van, hogy a magyar művészet hírét és hitelét bel- és külföldön egyaránt gyarapítsa.” – írta a Mester 1957. január 15-én kelt, tiltakozó levelében.

WP2Social Auto Publish Powered By : XYZScripts.com