A négy őselem Liszt Ferenc mesterművében

Bérlet, Események, hírek, Sajtó A négy őselem Liszt Ferenc mesterművében bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A Honvéd Férfikar Liszt estje a Magyar Tudományos Akadémián

Noblesse oblige! A nemesség kötelez! – tartja a XVIII. században született francia mondás, azaz a nemes embert a társadalmi rangja kötelezi arra, hogy erényesen éljen és viselkedése példaadó legyen mindenki számára. Liszt Ferenc, nem lévén születési előjogon a nemesi rend tagja, csak a tehetségére számíthatott, amit édesapja, Liszt Ádám, Eszterházy Miklós herceg juhászati számadója, korán felismer benne, és aki életét ezután – mai szóhasználattal élve – fia menedzselésének szenteli. S bár a gyümölcs igazi megízlelését már nem élheti meg, fia többszörösen kamatoztatja apja belé vetett hitét. A géniusz kötelez! – ez lett a zsinórmértéke Liszt Ferenc egész életének és munkásságának.

Zsenialitása minden idők egyik legnagyobb zongoraművészévé emelte, és egyben biztosította előkelő helyét a XIX. századi romantika legjelentősebb zeneszerzői között.

2018. május 31-éna Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében igazi csemege várta a minőségi zenére szomjazó műkedvelő hallgatóságot. A Honvéd Férfikar„Időtlen klasszikus” bérletsorozata ezen az estén Liszt, Európa vándora című Riederauer Richárdáltal vezényelt előadásával tisztelgett a magyar géniusz előtt.

Talán kevesen tudják, hogy Liszt mintegy 1400 művet komponált, beleértve eredeti műveit és átiratait is, amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges.

Liszt zongorajátékának alakulására két művész volt hatással. Az első Paganini, aki meggyőzte őt arról, hogy a művészi mondanivaló és a hatás szolgálatába állított virtuozitás egymást erősítve új zenei élményt teremthet, a másik Chopin, aki látszólagos ellentétként a poétikus tartalom és előadásmód alkalmazására ébresztette rá. Liszt alkotó géniusza azonban ötvözte e két hatást és kialakította saját korszakalkotó művészi látásmódját.

Első zongorakoncertjét 9 évesen adja, majd 11 éves korától csodagyerekként fellép Bécsben, Pesten, Párizsban, majd turnézik Londonban, Dél-Franciaországban. A világ számos pontján megfordul, szinte állandóan úton van. Weimarban indul karmesteri tevékenysége és ezzel egy időben a komponálásra kezd koncentrálni, zenekari műveket ír. Így lesz a zongoravirtuózból a „zenekar művésze”. S ekkor születnek az igazán nagy és népszerű művei.

Liszt formai újítást is hoz a szimfonikus zenébe: a szimfonikus költeményt, amely szimfonikus zenekarra komponált egyetlen tételből álló mű. Inspirálója egy irodalmi vagy képzőművészeti alkotás, táj, esemény vagy jelenség. „Raffaello és Michelangelo segítettek nekem, hogy megértsem Mozartot és Beethovent;… Tiziano és Rossini úgy jelennek meg előttem, mintha homlokukon ugyanaz a sugárzás törne meg. A Colosseum és a Campo Santo nem olyan idegenek a Heroikus szimfónia és a Requiem hangulatától, mint gondolnánk – fogalmazza egy Hector Berlioznak címzett úti levelében. Liszt számára örökös inspirációt jelentett az irodalom, a képzőművészet, és bizonyos művészek és korstílusok pályáját végig kísérve, állandóan hatottak rá. „Minden művészet egyazon forrásból ered” – vallotta. Géniusza képes volt megteremteni az átjárást a művészetek között, zenébe átírni egy költői hangulatot, egy szobrászi megformálást vagy egy festői ecsetvonást.

Ezen az estén három ritkán hallható férfikari műve csendült fel a Széchenyi István álmodta intézmény ódon falai között. Mindhármat az irodalom inspirálta.

A kovács (Le Forgeron)című szimfonikus költeményét Liszt Hughes Felicité Robert de Lamennais francia teológus, a katolikus liberalizmus egyik korai képviselőjének az elnyomott tömegek felszabadulásáról szóló Paroles d’un croyant (Egy hívő szavai) 1834-ben Párizsban megjelent betiltott művében található szövegére, 1845-ben komponálta. Az egy szóló tenorra és egy szóló basszusra, férfikarra és zongorára írott világi műve azok közül való, amelyek nehézségüknél fogva ritkán szólalnak meg a világ koncerttermeiben.

A darab kórushangzása sokszor egy opera dramaturgiáját idézi, a szólók és a férfikar egymásnak felelgetése, hangi építkezése kísértetiesen hasonló akár egy Wagner-opera hangulatához.

A szólókat két kiváló énekkari művész énekelte: Dani Dávid és Decsi András.

A második darab a Titancímet viseli, Franz von Schober osztrák költő versét basszusszólóra és férfikarra komponálta Liszt.

A szólót a Honvéd Férfikar új énekművésze Manuel Betancourt Caminoénekelte, aki rögtön a mélyvízben találta magát, hiszen a szóló hangterjedelme a basszus szólam legmélyebb pontjától időnként a tenorszólamig reptet, nem kis feladatot róva az énekes hangszálaira és nagyon képzett hangi adottságokat feltételez.

A harmadik darab igazi unikum. Liszt 1844. július 23-án érkezik Marseille-be, ahol egy kórustársulat eredeti, általa komponált kórusdarabot kér tőle. Joseph Autran, provanszi költő, akivel ugyancsak ekkor kerül barátságba, felajánlja neki erre a célra Les Aquilons (Az északi szél) című költeményét. Liszt 1844. július 24-én, egy délután alatt megkomponálja a darabot, amit augusztus 6-án mutatnak be két zongorakísérettel, az egyik zongorán maga Liszt játszik.
Autran ezek után három további versét is Lisztnek ajánlja. A La Terre (A Föld), a Les Flots (A hullámok) és a Les Astres (A csillagok) költeményeket 1845 tavaszán zenésíti meg. A négy tétel így egyetlen összefüggő ciklussá áll össze, amelynek címe A négy elem (Les Quatre Élémens).

 A levegő, a tűz, a föld és víz, mint a négy alapelem a görög filozófia alapvetése, minden dolog gyökere, az arisztotelészi szemlélet szerint a világegyetem legegyszerűbb létformái, eredetük az ősanyagból való. Az elemek közt súly és minőség tekintetében különbség van, de a minőségi ellentétek következtében létrejön a vegyülés. Mindegyik elemnek megvan a maga természetes helye, melyet elérni törekszik. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör. Ez magyarázza meg a testek szabad esését, a víz elterülését a Földön, a tűz felfelé törekvését. A négy elemből alakulnak ki a testek. Az ókeresztény kor filozófusai vallották, hogy az emberben az egész világ tükröződik.
E csodálatos, mély értelmű darab azonban soha sem lett publikálva. A kéziratot a Goethe-Schiller Archívumban, Weimarban őrizték. Eckhardt Mária Liszt-kutató és Párkai István karnagy kutatta fel és bocsátotta a Honvéd férfikar rendelkezésére, akik elsőként szólaltatták meg a világon 1996-ban.
A mű érdekessége, hogy Liszt egyik legnépszerűbb szimfonikus költeménye, a Les Préludes előzményének tekinthető. Liszt zenekarra szánta a kompozíciót, de a hangszerelést már nem készítette el. A Les Préludes a kórusciklus motívumaiból, zenei anyagából komponált zenekari előjáték, így bár történetükben és zenei anyagukban is összefügg a két mű, az utóéletük elszakította őket egymástól. A négy elem egy igazi vokális kuriózum maradt. 

Koncerten tehát csak Az északi szél című tétel volt hallható korábban, ahol két zongorakísérettel játszották. Manapság egyetlen zongora kíséri, így előadása nem kevés feladatot ró a zongoraművészre. Bijzák Dóra, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen egyetemi tanársegéde bravúrosan oldja meg a kétkezesnek is tekinthető virtuóz zongorajátékot.

E játék néhol olyan domináns, hogy a zongorával kísért férfikar helyett egyre inkább a szóló hangszer szerepét veszi át a zongora, melyet férfihangok kísérnek. Ez a szerepcsere azonban csak a mű javát szolgálja, hiszen a darab is az őselemek egymásra hatását, örökös küzdelmét és az abból teremtett élet felmutatását, a természet örök körforgását, az egyszer lent egyszer fent sorsszerű életrendjét önti hangjegyekbe.

A most előadott mű külön érdekessége, hogy nem az eredeti nyelvén, franciául, hanem az egyik énekművész, Frech’ Zoltán fordításában magyarul hangzott fel. S bár a darab kuriozitását ez csak növeli, de nem volt könnyű feladat sem a karmesternek, sem a kórusnak, sem a zongorakísérőnek, hiszen a magyar nyelv által a hangsúlyok nem mindig esnek egybe az eredeti művel. De megérte a belefektetett munkát, mert a Riederauer Richárd vezényelte darab teljes összhangban állt Liszt gondolatával, miszerint: „A művészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása.”

Felemelő este volt! A géniusz valóban kötelez, hiszen hatása évszázadokon átívelő és kortól, korszaktól függetlenül képes hatni a mindenkori emberi lélekre.

 

Pin It

» Bérlet, Események, hírek, Sajtó » A négy őselem Liszt Ferenc...
On 2018-06-06
By

Comments are closed.

« »

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com